Transzilván hősköltemény

Áprily lírája heves és tartós fájdalom tüzében született, elégikus hangját nem pusztán az ifjúság hagyományos veszendőség érzése okozta. Több volt ez, mint fiatalos érzékenység és komorabb, mint a századfordulón divatos világfájdalom, a csüggeteg panaszokban egy világát kereső, de nem találó költő vallott vívódásairól. Valamiképpen eleve melankolikus alkatú volt, még a tavaszi színeket is borongós elégiává oldotta, ifjúkorának illúziókat romboló élménye: a világháború pedig igazán csak erősítette lelki alkatának sötét színeit.