Népiesség és realizmus a XIX. századi magyar irodalomban

Még ma is egyoldalúan kezelt fejezete irodalmunknak a népiesség és realizmus kora. Kötetünk világos, átlátható képet ad a korszak fontos irodalmi törekvéseiről és íróiról. A magyar népdalok gazdag költőiségét Erdélyi János írásai mutatják be, kiegészülve Kriza János Vadrózsák című székely népköltészeti gyűjteményéből válogatott szemelvényekkel. A kötetben megrajzolódik Petőfi teljes pályaképe; a "Szabadság-Szerelem" költőjének sematikus alakja helyett azzal a Petőfivel találkozhatunk, aki valóban a magyar költészet egyik megújítója, aki meri és tudja vállalni a reá szabott sorsot, aki utánozhatatlan humorral és gyengédséggel beszél az emberekről. A szemelvények a Nemzeti dalt harsogó Petőfi helyett megmutatják Petőfit, az embert - különösen az Arany Jánoshoz írt leveleiből közölt részletekben. A róla szóló tanulmányok, esszérészletek mind a szoborrá merevedett Petőfit mozdítják ki az unalomig ismert pózból. Arany János nem csupán a Toldi és a közismert balladák költője. Ebben a kötetben végre méltó helyére került költészete mind arányaiban, mind hangsúlyaiban, különösen a lírikus Aranyt bemutató fejezetben. A kötet további egységei Madách Imre, Arany László, Vajda János és a XIX. századi magyar prózaírók munkásságával ismertetik meg az olvasót. Eötvös József, Kemény Zsigmond, Jókai Mór, Gyulai Pál és Mikszáth Kálmán szövegeit Szerb Antal, Rónay György, Németh G. Béla, Sőtér István és Harsányi Zoltán írásaiból választott részletek értelmezik.