És ki vagyok én?

Csehov kortársának, a mára szinte elfeledett Leonyid Nyikolajevics Andrejevnek (1871-1919) a drámakötetét tartja kezében a kedves olvasó. Andrejev a maga korának népszerű drámaírója volt, és jelentős prózai hagyatéka mellett több mint húsz drámából álló életművel rendelkezik. Tudatos újító és kísérletező ebben a műnemben, minden drámai alkotása különös kísérlet a dráma műfaji határainak kitágítására. Andrejev prózai munkái közül többnek létezik magyar nyelvű fordítása, néhány drámai alkotása is olvasható magyarul, de önálló drámakötettel nem rendelkezik, azaz el- mondható, hogy ez a kötet hiánypótló jellegű. A szerző riasztó képletet állít fel emberi létezésünkről, de közben olyan értékek után kutat, amelyek segítenek a túlélésben: terapikusan is javasolt a drámák olvasása, lelki gyógyulás céljából. Legfőbb üzenetsora, hogy a művészi létezés, a művészet magasabb rendű, mint a hétköznapi, monoton emberi vegetálás. Csak nosztalgiával vegyes irigységgel lehet visszagon- dolni arra a korra, ahol ilyen formátumú művészek éltek, és így gondolkodtak a művészetnek az emberi létezésben betöltött szerepéről.