A tiszai ember

Az immáron negyedszázados pálya tanúsága szerint Bakacsi Ernő alkotókedve töretlen. Olyannyira, hogy a 85. évnapjára tekintő szerző - mintegy még emlékezetesebbé varázsolva a nevezetes évfordulót - újabb kötettel lepte meg az olvasókat. A válogatott rövidprózai írásokat tartalmazó könyvben már az egyes elbeszélések címe is láttatni engedi a történeti, szociológiai, lélektani érzékenységtől motivált tematikai sokféleséget és élménybeli gazdagságot. A narrátori pozíciót a dolgokhoz, jelenségekhez, emberekhez közel hajoló, mikrorealista szemléletmód határozza meg. Az erős sodrású történeteken szinte mindig átüt a személyes érintettségből táplálkozó lírai részvét, az elesettek, a megalázottak és megszomorítottak iránti együttérzés. Az idill és tragikum között hullámzó, változatos regiszteren megszólaló, példázatos történetekben igen gyakran a spirituális realizmus jellegzetes élmény- és érzékenységformái ismerhetők föl. A szép magyarsággal és keresetlen természetességgel megformált kötet azt példázza, hogy különleges valóságismerettel megáldott elbeszélővel van dolgunk. Bakacsi Ernő kvalitásait pontosan jelzi, hogy a közelmúltban megjelent két tucatnyi kötetével az őt szerető olvasókat értékelvű közösséggé tudta formálni. A mesterségbeli gazdagodást mutató, a belefeledkezés örömét nyújtó könyvet jó szívvel ajánlom a reménybeli olvasók figyelmébe. Ködöböcz Gábor József Attila-díjas irodalomtörténész